Borjúízületi gyulladás. A szarvasmarha vitamin-ellátásának fontosabb kérdései
Tartalom
Ragadós tüdőlob A ragadós tüdőlob contagious bovine pleuropneumonia a szarvasmarha rendszerint idülten lezajló, kruppos tüdő- és mellhártyagyulladása.
Első leírása Bourgelattól származik. Willems bizonyította, hogy beteg állatok tüdőnedvével fogékony állatok fertőzhetők. A kórokozót Nocard és Roux fedezte fel. A betegség Afrikának a Szaharától délre eső és az Egyenlítő körüli országaiban Etiópiától Szenegálig honos. Fertőzött ezenkívül India, Kína és Mongólia is. Európa a múlt században széles körben fertőzött volt, de a legtöbb ország már a századforduló körül Magyarország bena mediterrán országok egy része viszont csak az as évek végére Spanyolország és Franciaország ben mentesült.
Blogarchívum
Bár Európa a betegségtől nagyrészt mentes maradt, a ragadós tüdőlobot ismételten behurcolták, a betegség Portugáliában és Olaszországban az as évektől endémiássá vált, de esetenként megjelenik Spanyolországban és Franciaországban is Regalla és mtsai.
A betegséget a M. Természetes körülmények között a betegség főként szarvasmarhákban és zebuban fordul elő, de észlelték bivalyban, jakban, bölényben és antilopokban is.
A fertőzés a beteg állat által kiköhögött permet belégzése útján terjed. A közvetett fertőzésnek a kórokozó kicsi ellenálló képessége miatt alig van jelentősége, ezért a levágott állatok húsa sem jelent veszélyt a betegség elhurcolására.
Tartósan fertőzöttek maradnak viszont a betegségből kigyógyult állatok. A ragadós tüdőlob ezért Afrikában főként a borjúízületi gyulladás gyulladás nomádok marhacsordáinak a betegsége, amelyek itatóhelyek környékén vagy vásárokon találkoznak egymással.
A belélegzett kórokozó a tüdőszövetben szaporodik el. A bronchiolusok falának a gyulladása miatt lobularis kruppos tüdőgyulladás alakul ki. A folyamat többnyire lassan, intracanalicularis úton terjed a szomszéd tüdőterületekre. A tüdősövények megszélesednek, borjúízületi gyulladás nyirokerekben és a vérerekben thrombusok képződnek.
Egyes esetekben a folyamat lokalizálódik, a gyulladásos területet kötőszövetes tok veszi körül, de az ilyen, eltokolt területeken a kórokozó élve marad és a betegség bármikor aktiválódhat.
8. szakasz Működés
Máskor a folyamat a tüdő nagyobb területeire terjed tovább és a beteg tüdőfelek fölött fibrines mellhártyagyulladás alakul ki. Az eltokolt, beteg területek belseje elhal, köhögéskor a tok fölreped és tartalma a nagyobb bronchusokon át kiürül. Az idülten fertőzött állatok ezért csak időnként ürítik a kórokozót. A kórokozó a véráramba is bejut, de extrapulmonalis elváltozások csak növendék állatokban alakulnak ki. Az átvészelt állatok immunitásra tesznek szert, de a kórokozótól nehezen szabadulnak meg.
A fertőzött állatokon 3—6 hetes lappangási idő után láz, borzolt szőrzet, étvágytalanság, tejcsökkenés, továbbá a légvételek és érverések számának az emelkedése észlelhető. Érzékeny kultúrfajtákban a betegség heveny, bennszülött fajtákban általában idült lefolyásával találkozunk.
A beteg állatok gyakran széllel szemben állva, kifordított könyökkel és előrenyújtott nyakkal állnak, nehezítetten lélegzenek, és eleinte szárazon köhögnek, később nyálkás-törmelékes orrváladékot ürítenek.
Heveny esetben a betegség 2—3 hét alatt elhulláshoz vezet. A beteg állatokon ilyenkor a toroktájékon és a mellkas alján vizenyő jelenik meg. Gyakran idülten vagy akár észrevétlenül zajlik le a betegség. Ilyen állatok csak pihentetés után meghajtva köhögnek.
A borjúízületi gyulladás gyógyulás azonban nem jelenti a kórokozótól való megszabadulást. Fiatal állatokban a légzőszervi megbetegedéshez gyakran ízület- és ínhüvelygyulladás társul. A gyógyult állatokban borjúízületi gyulladás tartalommal telt vagy kiürült sequestereket is találhatunk.
Endémiásan fertőzött állományokban egyes levágott állatokban csupán kötőszövetes mellhártya-összenövés és az ezzel szomszédos tüdőlebenyke sövényeinek a kötőszövetes induratiója hívja fel a figyelmet a lezajlott fertőzésre.
A kórokozó azonban még ilyen esetekből is izolálható.
A nyirokcsomók - az inguinalis LA normális: bab alakú, mobil, fájdalommentes. Emésztőszervek - csökkent az étvágy, a gyomor tapintásakor nem észlelnek fájdalmat. Urogenitális szervek - hólyag tapintással: nem tele, sűrű ovális test formájú, dió méretű, fájdalom hiányzik.
A kruppos tüdőgyulladás gyakran csak egyoldali. A mellüregben szalmasárga folyadék található. A beteg térdfájdalmak gyógyszerei fedő mellhártyán vastag fibrinlepedék van, amely a mellkashoz tapasztja. A tüdő metszéslapja márványozott, az egyes lebenykék a májasodás térdízületek osteoarthritis hogyan kezelhető szakaszaiban vannak.
Szarvasmarha
A sövények tágultak, thrombotizált nyirokereket tartalmaznak. Az idült gócok körül szívós kötőszöveti tok található, és ezek belseje barnássárga, elhalt szövetet tartalmaz.
Lényegesen kisebb a traumák, ízületi és köldökproblémák előfordulási aránya. A választást megelőző időszakban a légzőszervi megbetegedések, a szarvasmarhák légzőszervi tünetegyüttese BRD, bovine respiratory disease egyes szerzők szerint a leggyakoribb, míg mások szerint a második leggyakoribb kórforma az emésztőszervi megbetegedések után. Bár a BRD akár az üszők 15 hónapos koráig és időközönként akár felnőtt tehenekben is előfordulhat, mégis elsősorban a hat hónaposnál fiatalabb borjakat érinti elsősorban. A BRD kórokozói A szarvasmarhák légzőszervi tünetegyüttesének kialakulásában számos kórokozó játszik szerepet. Ezek közül a legfontosabbak közé tartozik a szarvasmarha fertőző rhinotracheitis IBR vírusa bovin herpesvírus, BHV-1 borjúízületi gyulladás, a parainluenza-3 vírus PI-3a járványos köhögés vírusa bovine respiratory syncytial vírus, BRSVa baktériumok közül a Pasteurella multocida, Mannheimia korábban Pasteurella haemolytica, és Histophilus somni korábban Haemophylus somnusvalamint a mycoplasmák közül a Mycoplasma bovis.
A beteg állatok orrváladékából, a mellüregi izzadmányból, a tüdőből stb. A tüdő szövetében hiperimmun vérsavót használva a kórokozó antigénjei kimutathatók AGP próbával és egyéb eljárásokkal. A fertőzött egyedek felismerésére a szerológiai módszerek közül a KK próba vált be leginkább nagyfokú érzékenysége és specificitása miatt.
Csak endémiásan fertőzött vidékeken jöhet szóba. A kórokozó érzékeny a tilozin, tiamulin és más antibiotikumok iránt is, a gyógykezeléstől azonban legfeljebb csak klinikai gyógyulást remélhetünk, a fertőzött állatok többsége baktériumhordozó marad. A betegség bejelentési kötelezettség alá tartozik.
A szarvasmarha vitamin-ellátásának fontosabb kérdései
A betegségtől mentesországokban a betegség jelentkezésekor az egész állományt zárlat alá kell vonni, le kell ölni és ártalmatlanná tenni. Fertőzött országokban a beteg állományokat zárlat alá vonják és felszámolják, a góc körüli megfigyelési zónában korlátozzák a fogékony állatok mozgását és a védőkörzetben levő fogékony álltokkal együtt vakcinázzák Provost, Ez utóbbi módszer különböző borjúízületi gyulladás alkalmazva több afrikai ország megszabadult a fertőzéstől.
A ragadós tüdőlob elleni vakcinák csirkeembrióban passzált, attenált élő törzset tartalmaznak. Az egyik, a KH3J jelű Khartum, Szudán törzs közel tojáspasszázs során elvesztette a virulenciáját és így az európai eredetű szarvasmarhákra is ártalmatlan.
Az általa elérhető védettség azonban legfeljebb 6 hónapig tart. A Tanzániában izolált T1 jelzésű törzs 44 tojáspasszázson ment át, és virulenciájának egy részét megtartotta, ezért csak a kevésbé érzékeny, bennszülött fajták olthatók vele, ezekben viszont egy évig tartó védettséget ad.
Azokon a területeken, ahol a keleti marhavész is előfordul, a T1 jelű törzset és a keleti marhavész attenuált Kabete O-jelű vakcinatörzsét is tartalmazó, bivalens vakcinát használnak a két betegség elleni együttes védekezésre. A szarvasmarha egyéb mycoplasmosisai Európában és így nálunk is a szarvasmarha mycoplasmosisait többféle Mycoplasma faj idézi elő.
Ezek a mycoplasmosisok borjak, valamint fiatalnövendékek tüdő- és ízületgyulladásában Romváry és mtsai. A tüdő- és ízületgyulladást leggyakrabban M. A fiatal borjak intrauterinalisan vagy pedig az élet első borjúízületi gyulladás anyjuktól vagy istállótársaiktól fertőződnek.
Fertőzött állományokban ezek a mycoplasmák hosszú ideig tünetmentesen is jelen lehetnek. A borjak lázasak, étvágytalanok, bágyadtak, köhögnek, orrfolyásuk van. A carpalis és a tarsalis ízületek megduzzadtak, fájdalmasak, a borjak nem szívesen mozognak.
A mycoplasmák okozta tüdő- és ízületgyulladást másodlagos baktériumos fertőzések pasteurellák, haemophilusok súlyosbíthatják, ami a borjak egy részének az elhullásához, illetve kényszervágásához vezet.
Megváltozik a tej összetétele, savószerűvé válik, fibrincafatokat tartalmaz, jelentősen megemelkedik a tej sejtszáma. Elhúzódó esetekben az érintett tőgynegyed sorvad. A reprodukciós zavarok fokozatosan, lassan alakulnak ki. Tehenekben méhhurut, hüvelyfolyás, a termékenyítési index növekedése, visszaivarzás, bikákban pedig az ondó minőségének a romlása észlelhető. Mind a hüvelyváladékkal, mind pedig az ondóval hosszabb-rövidebb ideig ürülnek is a mycoplasmák. A klinikai tünetek legfeljebb a mycoplasmosis gyanúját kelthetik fel.
A kórjelzés érdekében a mycoplasmákat a váladékokból, szövetekből ki kell tenyészteni, illetve a vérsavóban megjelenő ellenanyagokat mutatjuk ki. A gyógykezelésre tilozint, linkomicint, tiamulint vehetünk igénybe.
A kecske ragadós tüdőlobja A szarvasmarha ragadós tüdőlobjához hasonló betegség, amelyet M. A kórokozó csak a kecskét betegíti meg. A fertőzés a nomád kecskenyájak közötti közvetlen érintkezéssel terjed. A kórokozót borjúízületi gyulladás betegségből gyógyult állatok tartják fenn. A kórokozó a tüdőben szaporodik el és kruppos tüdő- és mellhártyagyulladást okoz.
Az itt megjelentetett anyagok a szerző saját tulajdonát képező szellemi termékek, melyek nyilvános felhasználásához pl. Ma már hazánk mentes a bántalomtól, mely mostanság főként Afrikában, Indiában, Kínában és Mongóliában fordul elő. Bár Európa a betegségtől nagyrészt mentes, a ragadós tüdőlobot ismételten behurcolták Portugáliába és Olaszországba, de esetenként megjelenik Spanyolországban és Franciaországban is. Miután a bántalom hazánkat már régi idő óta nem érint, a betegséggel részletesebben nem foglalkozunk. Ezek a mikoplazmák nagyon apró 0,1 — 0,25 µm átmérőjű, változatos alakú, sejtfal nélküli, de a baktériumokhoz nagyon hasonló tulajdonságú mikroorganizmusok.
A lappangási idő 10 nap körül van. A beteg kecskék lázasak, lemaradnak a nyájtól, nem szívesen mozognak. A légzés nehezített, az állatok köhögnek. A fokozatosan súlyosbodó nehezített légzés miatt az állatok szétterpesztett mellső lábakkal állva, nyitott szájjal lélegeznek.
Az orrból nyálkás, gennyes váladék ürül. Az elhullott állatok tüdejében, gyakran csak az egyik oldalon, kruppos tüdőgyulladás látható, a gyulladt területek májszerűek.
A gyulladásos területek felett a mellhártya megvastagodott, fibrinnel fedett, a fali és a zsigeri lemeze gyakran összenőtt, a mellüregben nagyobb mennyiségű savó található. A kórjelzés a klinikai tünetek, borjúízületi gyulladás kórbonctani elváltozások, a kórokozónak a mellkasi exsudatumból vagy a borjúízületi gyulladás szöveteiből való kimutatásával vagy kitenyésztésével és a vérsavóban az ellenanyagok KK próbával, monoklonális ellenanyagokkal működő kompetitív ELISA-val stb.
- Fájdalom a mellkas és a csípőízületekben
- Könyök ízületi fájdalom kenőcs
- work — Coming Soon
- A szarvasmarha vitamin-ellátásának fontosabb kérdései Oldalszám: szarvasmarha Tejtermelés vitamin vitamin hiány
A gyógyításra antibiotikumok, tilozin, spiramicin, eritromicin, tiamulin, tetraciklinek stb. A kórokozó elölt, szaponinnal adjuvált tenyészetét használják vakcinaként, évente egyszer oltva az állatokat, a kecskegidákat legkorábban 10 hetes kortól.
A megelőzésben az állományok találkozása, illetve idegen kecskék behozatalának az elkerülése a döntő. A kecske és a juh fertőző elapasztása A fertőző elapasztás contagious agalactia a kecske és a juh tőgygyulladással, az ízületek gyulladásával és keratoconjunctivitissel járó, fertőző betegsége, amelyet a M.
Időnként azonban a mediterrán térségből Európa más országaiba is behurcolják. A betegséget egy állományban nálunk is megállapították Bajmócy és mtsai. A betegség okozója juhban és kecskében egyaránt a M. Újabban azonban a kecske és ritkán a borjúízületi gyulladás tőgygyulladással és ízületgyulladással borjúízületi gyulladás eseteiből egyéb mycoplasmákat, így a M.
Ez utóbbi fajok okozta mastitis, arthritis előfordul olyan országokban is, amelyekben a M. Járványtan, kórfejlődés.
Nehéz mozgás, ízületi + porcbajok ellen 5 természetes segítség
A kórokozót az állományokba a betegségen átesett, tünetmentes, de baktériumot ürítő állatokkal hurcolják be. A fertőzött állatok eladása, a legeltetett állományok találkozása a fertőzés terjedésének fő útja.
Bibliográfia
Az állatok többnyire szájon át, a beteg állatok váladékaitól, főként a tejtől fertőződnek. Állományon belül a fertőzés gyorsan terjed mind közvetlen kapcsolat, mind pedig a tej fejés, szopás útján. Az átvészelt állatok tartós Mycoplasma-hordozók maradnak. A felvett kórokozó rövid időn belül a borjúízületi gyulladás tör és septikaemiát okoz. Ezt követően elsősorban a parenchymás szervekben, a tőgyben, az ízületekben és a szemben telepszik meg.
Tünetek, kórbonctan. A tünetek főként elsőbárányos anyákon kifejezettek. A lázas állatok tejtermelése csökken, a tej összetétele megváltozik. Sárgászöld színű savójában fehér pelyhek úsznak, de rövidesen borjúízületi gyulladás tőgy teljesen megszünteti a tejelválasztást, és mindkét tőgyfél alma vagy dió nagyságúra sorvad.
A szemek megbetegedését könnyezés és fénykerülés vezeti be.
Páciens adatlap
Először a kötőhártya, majd a szaruhártya gyulladása alakul ki, nemritkán csak az egyik szemen. Ha az állatok viszkető szemüket dörzsölik, másodlagosan szaruhártya-sérülések keletkeznek, és az eredeti bántalomhoz gennyes belső szemgyulladás társulhat.
A vemhes állatok elvetélhetnek. Idült esetekben az ízületek csontosodó gyulladása és összenövés jön létre. A tőgy mirigyszövetének sorvadása jóindulatú, a következő vemhesség alkalmával teljes regeneráció és kitőgyelés következhet be.
A kórokozó k az elváltozott szervekben és a különféle váladékokban kimutatható IF és PCRilletve azokból kitenyészthető.
A vérsavóban megjelenő ellenanyagok, a megfelelő Mycoplasma fajokból készített antigéneket használva, KK próbával, illetve újabban ELISA-val mutathatók ki.
Az elkülönítő kórjelzés szempontjából a különféle baktérium okozta ízület- és tőgygyulladások, továbbá a caprine arthritis encephalitis idősebb kecskékben fordul elő, lassan alakul ki, nincs láz, a juhok nem betegszenek meg stb. A beteg állatok gyógyítására eritromicin, linkomicin, tilozin, tiamulin és újabban a fluorquinolonok használhatók.
